Trófeavadászok háza

   E házat, valamikor a legendák idelyében, a klán egyik alapítója hívta életre.
  Akkoriban még hivatlan, ősi lények jelntek meg időnként, s romboltak raboltak, a klán lakhelyén. Ezt megunva, bátor szivű alapítónk, gyűlést hívott össze, s így szólott:
  Harcosok, ti mind kiknek elég bátor a szíve, hogy szembe nézzetek a legendák ősi szörnyeivel, kövessetek, s tisztítsuk meg e várost, az ellenünk törő szörnyetegektől. De ne elégedjünk meg e tettel, űzzük el őket a környékröl is, hogy eszükbe se jusson visszatérni.

  Ezzel elindult választ sem várva, a klán harcosai közül igen sokan szegődtek a nyomába. Hosszú heteken át küzdöttek, ódon házak pincéiben, ősi várak alagutjaiban, kazamaták, sötét mélyén, míg végül, a szörnyetegek, végleg eltüntek a városból s környékérl.

  A sikerért azonban nagy árat kellett fizetni, sok jó harcos elveszett az ádáz csatákban. Ennek okán, az alapító ismét szólásra emelkedett:
   Hű társaim a harcaban! Sokunk nem tért vissza, hogy ünnepeljen velünk e helyütt, a győzelemre. Emeljünk hát emléket számukra, építsük meg a trófeák termét, hova mindig csak a legnagyobb trófeák kerülhetnek. S ha valaki méltónak találtatik, neve felkerül a vadászok táblájára, s neve örökké fenn marad, utódaink szivében, mint a bátorság jelképe!

  A harcosok, szó nélkül nekiláttak a munkának, bár kardforgatáshoz, szoktak, harcban edzett testüknek, nem okozott gondot az építés kemény munkája, s mikor a ház elkészult, nekiláttak a díszítésének is, hisz társaik, kik értük haltak, a legjobbat érdemelték. Vitrineket állítottak a falakhoz, s megkérték a klán varázslókat, készítsenek mágikus tárolókat, hol a holtukban is veszélyes szörnyek maradványait őrizhették. Majd bőrböl varrott, ülőkéket, s fából készült padokat hordtak, a kőből faragott asztalok köré. A padlót márvánnyal borították, mely a vadászok jelképét rakta ki, s a menyezetre a mágusok varázsoltak tükörképet, melyen azóta is ott díszelegnek a halott hősök nevei, s mindig bővül újabb és újabb nevekkel, kik arra méltóként távoztak, a harc egy új mezsgyéjére.

  A vitrinek s tárolók az idő haladtával, megteltek a legkülönfélébb szörnyek maradványaival, s ki ide téved, vagy kinek szándékkal ide vezet az uta, az elgyönyörködhet, vagy épp megborzonghat, a tiszteletetparancsoló trófeák látványában, mindeközben a legnemesebb italokat kortyolhatja, hisz e házban nincs helye, holmi lőréknek, itt csak a legősibb borokat, vagy a törpök pálinkáját, netán a tündérek frissitőjét találhatja a szomlyazó, az e célnak szentelt tárolókban.
  Felnézve a varázslatos menyezetre, a következő neveket olvashatod:

A nagy vadászatok könyve: