Előtörténet

Nevem Rhiannon cu Connacht, Fionn cu Connacht egyetlen leányaként láttam meg a napvilágot. Jómódban nottem fel négy bátyámmal együtt. Édesanyám korán eltávozott közülünk, így apám és a nálam sokkal idosebb bátyáim neveltek fel. Így történt hát, hogy míg a korombeli kislányok babáztak, én már elsajátítottam a rövidkarddal való küzdelmet és a dobótor hajítását. Atyám kevéssé érdeklodött a politika iránt. Nem igazán foglalkozott vele, hogy az éppen hatalmon lévo rászolgált-e tisztségére. A Connachtok nagy múltú testorcsalád volt mindig is, atyám is az uralkodó mellett teljesített szolgálatot. Azonban a király nemcsak a környezo népekkel értette meg magát nehezen, ezzel állandó háborús helyzetet okozva, hanem népével is. Így a lázadók serege betört a várába, ahol is lekaszaboltak mindenkit, a királyt és nemeseket, köztük atyámat és fivéreimet. Ekkor tízéves voltam, vékony, jelentéktelen kislány, nem okozott a szökés sem különösebb gondot. Bosszúra nem került sor. A csürhe nem volt elég rendezett egy vezetoi gárda megalakításához, egy ork horda hírét vette országunk kaotikus helyzetének, és kihasználva ezt, lerohanták otthonomat elpusztítva élot és élettelent egyaránt, köztük családom mészárosait. Jól emlékszem arra a napra. Egy szomszédos tartomány határmenti kikötovárosában húztam meg akkor magam. A ház tetejérol jól láttam almarágcsálás közben a hatalmas tuz füstjét. Mindent felégettek. Innentol kezdve városról városra jártam, abból tartottam fenn magam, amibol tudtam. Az orgyilkos munka elég jól fizetett, márha éppen akadt megbízás. Azonban mélységes bosszúságomra felettébb békeszereto emberek közé sodort a gondviselés, így kénytelen voltam néhanapján kocsmákban kiszolgálni a faragatlan csürhét. Ez azonban sértette a büszkeségemet, így tovább álltam, hogy torömmel keressek pénzt. Így jutottam el Távolrévbe, ahol az elso napokban szinte azonnal megismerkedtem a kikötoi Késdobálóval, és akkori csaposával, Bredannal. O munkát ajánlott, én pedig onnantól kezdve felszolgálóként dolgoztam a Késben. Így ismerkedtem meg elso hitvesemmel, Mangerd Gharklannal. A hirtelen fellángolást nem kevésbbé hirtelen frigy követte. Együttélésünk azonban nem volt felhotlen, Mangerd kiszámíthatatlan férfi volt, hiába szültem neki két gyermeket, azzal sem lehetett otthon tartani. Hosszú idore el-eltunt a városból, ez lett a veszte is. Harc közben vesztette életét, itthagyva engem Claire-rel és Morgannal. Szegény kisfiam nemsokára követte apját a túlvilágra. Férjem utolsó eltunésénél hagytam ott klánomat, a Propertus Mortiumot, úgy éreztem, ok is felelosek voltak ezért. Azóta rendezodött a sorsom, férjemnek, Lawn Ywasennek segítek a kocsma üzemelteésében, és együtt neveljük leányomat. A Propertus Mortium óta megfordultam pár helyen, keresve az utam, amit Brigit, mindenek anyja szánt nekem. Talán most megtaláltam...
------------------

És hogy ki is tulajdonképpen Rhiannon? Keményfeju, makacs no, kicsit túl a harmincon, de a negyvenen még innen. Hirtelen haragját, olykor kissé lenézo magatartását okolhatja, hogy igaz barátja meglehetosen kevés akad. Csitriként különféle városok fejvadászklánjai megtanítják neki az örök törvényt: ölj, vagy téged ölnek! Ha a küldetés úgy kívánja, kíméletlen. Persze felette is eljár az ido, kis családja mellett meglehetosen elkényelmesedett, de régi énje még mindig ott lappang a hol szívélyes, hol dühtol tajtékzó kocsmárosnéban.