Előtörténet

Mikor [5 évesen :)] megszülettem egy borús napon. Péntek 13-án. Na ezt hagyjuk... inkább ugorjunk. Apám tinédzser koromban megígérte hogy nagy harcost farag belõlem ,de megölték. Néha volt olyan nap amikor csak edzettem magam.
Olyankor nem éreztem éhinséget, se fájdalmat csak az a cél hajtott hogy megbosszuljam apám halálát. De a mai napig még nem sikerült. Még nem vagyok elég erõs, de tudom célomat elérem, mert én szívvel, lélekkel fogok harcolni azzal a gyilkossal. Mégha belehalok is, megölöm...De ez még messze vanaddig is edzem maga, hogy fölékerekedhessek a gonosznak.
Anyám megpróbált lebeszélni a bosszúról. Minden áron azt akarta, hogy tegyek le errõl e vágyamról, mert édesapám is ebbe halt bele. Nem halgattam anyámra többet... elmentem otthonról. Vándor lettem , szívtelen vándor utam során sok emberrel találkoztam, sokmindent tanultam, de egy dolgot sosem felejtettem. Nem tudtam csak a bosszúra gondolni. Megrontott a düh, én is gyilkos lettem. Mesterem segített kimászni a bajból. Megtanított rá ,hogy dühömet a mocsárban vagy más ember által nem lakott területen töltsem ki. Azt hittem eddig ,hogy a szörnyek létezése csak legenda , de rá kellet jönnöm ,hogy nem az.
Egyik nap mikor fát vágtam az erdõben megtámadott egy kobold. Nem sikerült egybõl megölnöm elkezdett szaladni én meg utána és beértem akkor sikerült lesújtanom rá a baltámmal.Nem volt szép látvány a széttrancsírozott feje, de nem zavart. Ekkor már
az erdõ sûrûjében voltam úgy gondoltam ,hogy már sötét is van meg otthonom sincs ,hát gondoltam egyet és tüzet raktam.
Neszt hallottam. Azt hittem ,hogy valami rabló banda lehet. Nem akartam velük éjszaka fárdtan megküzdeni ,de észre vettek. Jöttek felém és megkérdezték."Te meg mit keresel itt éjszaka??" Mondtam ,hogy csak fát vágtam most meg aludni szeretnék.Hagyjatok békén! -mondtam idegesen. Erre az egyik megkérdezte. "Jó harcosnak érzed magad??" Hát persze feletem büszén.
-Akkor küzdj meg velem.
-Rendben.Elsõ vérig?
-Igen.
Elkezdõdött a harc végül nem én kerekedtem ki gyõztesen ,de rendesen megizzasztottam ellnefelem.
-Te fiú! A harcmodorod érdekes ,de ezen még csiszolni kell !!! Nincsen kedved csatlakozni hozzánk ?
-Miért lenne???
-Kitanítattunk. Fejlesztjük a képességeidet , támogatunk ha baj van!
-Erre még alszom egyet.
-De nem itt!
-Hanem?
-Nálunk.
-Ott meleg van?
-Természetesen.
-És sokat kell menni?
-Nemnagyon.
-Akkor jó.
Elmentem velük. Az a hely annyira tetszett.Az emberek 3 nagy házban élnek. Mindenki összetart.Rájöttem itt a helyem.
Másnap jelentkeztem a klán vezetõjénél, hogy szeretnék csatlakozni. Szerencsére elfogadta kérelmemet és most a
Szikrázó Acél Mesterei nevû klán tagja vagyok.
De egy dologot nem feljetetem... Apám halálának bosszúját...