59838
Előtörténet
Talán megértitek.Nem
szeretek a multamról beszélni.Nem tul fényes.Kezemhez sok
vér tapad.A nevem Sir Clayton Clay.Ezt a nevet vettem fel.Már
elég régóta élek.Lehet,hogy régebóta
mint ahogy azt te hiszed.Egyenesági leszármazottja vagyok Viorica
Clayton San Chi Dan-ak.Ö volt az apám.Örököltem minden
áldásos képességét.Ha ezt áldásnak
lehet nevezni.Nagyon sokszor éhezem.Föleg este.Mindíg is
éheztem.Valamikor régen innen messze laktam.Mondhatnám,hogy
talán boldog voltam.Azthiszem.Bár valójában nem
tudhatom mi az boldogság.De ezt ti nem érthetitek.Kevés
barátom volt.De ha volt is akkor is csak ritkán láttam
öket.Engem gyülöltek az emberek hisz aki ismert elöbb vagy
utóbb maga is hasonlítani kezdett rám,vagy eltünt.Általában
csak este mutatkoztam.Nem kerestem a társoságot.Mígnem
eggyik este megtámadták.Túlerőben voltak.Menekülni
kényszerűltem.Megsérűltem nem tudtam volna elmenekűlni ha valaki
nem lett volna segitségemre.Egy háztetöről ugrott le.Pillanatok
alatt végzett mindenkivel aki üldözött.Majd eltámogatott
egy öreg viskohoz ahól egy lovat adott.Elmondta,hogy nem maradhatok
itt,mert tudják hogy nem vagyok olyan mint ök.Hoszasan kisért
az utamon,majd egy mocsárhoz értünk.Megmutatta merre menjek.Én
követtem az utat amit mutatott.Ahogy haladtam rövid idő után
egy kis város bontakozott ki elöttem.Távolrév.Itt
száltam meg.Mostmár ez az othonom.De hiába teszek bármit
az éhség nem csilapodik.Inmáron nem rejtözködőm
cselekedni fogok.És is Dan vagyok.Szembe kell néznem avval a ténnyel,hogy
vámpir vagyok.Becsűletesen élek,de ha leszáll az éjj
az árnyakkal eggyütt suhanok,hogy mardosó éhségemet
csillapitsam.
Clayton Clay Negrescu Dan....