Előtörténet

Megint csak elo kell vennem emlékeim, melyek mélyre nyúlnak.. túl mélyre. Talán pár dologra nem fogok emlékezni.. sot, talán biztos. De elég nehéz életem volt, mielott a városba értem.. bele is kezdek:

Tán nem is emlékszem, hogyan születtem.. annyit fel tudok idézni kisbabakoromból, hogy egy hótünde, avagy hegyi elf klán területén születtem.. de itt is volt egy furcsa szokás.. Minden tizedik gyereküket feláldozták a klánbeliek. Elshalin-nak, ahogy ok neveznek egy jégsárkányt.. persze ezzel a szörnnyel senki nem találkozott vagy tízezer éve.. még csak nyomokat se találtak. S hogy hogy nem, én lettem a tizedik gyermek.. vagyis s számtalan gyermekbol a tizedik. Perzse addig növekedhettem a klán kastélyában, amíg el nem értem a tíz éves kort.. aztán vittek volna az oltár elé, hogy tiszteletüket fejezzék ki a sárkány felé.. de szüleim megszöktettek. Nem is tudom miért kaptam ekkora kegyet, hisz ez a szokás már a vérükben volt.. de hát.. szerettek.

Az egyik hegy csúcsán hagytak, hogy senki ne találjon rám.. persze arra sajnos már nem gondoltak, hogy én se fogok találni senkit.. De elindultam.. s valahogy le tudtam kecmeregni a hegy középtájáig, persze közben sokszor estem a puha hóba az egyik kiszöggelésrol.. de valaki a segítségemre sietett.. egy tünde volt.. vándor, ha jól emlékszem.. de lehet, hogy druida. Az a lényeg, hogy leheozott a hegyrol.. s a klánja befogadott.. egy ideig. Nem tudtam igazán megszokni a környzetet, mely pedig csodás volt.. elindultam, úgy ötven éves fejjel.. s akkor jelentkeztek rajtam az elso jelei egy rontásnak, mely már bizonyára szüleim rég megölte.. Így hát valamilyen módon tudtam, hogy rontás ül rajtam.. éreztem. Az útra szerencsére hoztam magammal egy kis lélekerosítot, ami hátráltatta a végkimenetelt.. S így több ideig bojonghattam.. elég sok kalandom volt, melyekben volt pár vicesebb is.. merrt hát eloszor vissza akartam menni a hegyek zugaiba, a klánomhoz.. de nem találtam semmit.. csak jeget, és jeget.. S akkor jöttem rá, mi történt a klánommal..

Gyorsan indultam el a vadon felé. szinte futottam, órákon keresztül.. de én is fáaradtam.. s pihennem kellet. Három nap múlva már a vadon fái lopták el elolem az élteto, egyben kínzó napfényt. De valahogy elértem Távolrévbe.. ez az ostromló seregeknek volt köszönheto..

S most itt vagyok, s belevágok az életembe.. megpróbálom helyre hozni a dolgokat.. Újult erovel.. több elhatározással..