Előtörténet

Hogy miért vagyok itt? *gondolkozik el, miközben szemében megcsillan az öregség, a sok tapasztalás, és ahogy emlékezetében felvillannak a régi, szép emlékek, egy kis boldogság is elobukkan, egy kis pajkos vidámság, amit nem nyomhatott el az öregkor sok-sok nyuge, baja...* Nos, ez elég hosszú történet is lehetne, de látom, igyekszel, nem akarom húzni az idodet...
Még fiatalabb koromban sokat kóboroltam... nem azt mondom, hogy én voltam a nagy Vándor, falvak, városok megmentoje, vagy valami hasonló nagy hos... csak egy egyszeru utazó voltam, aki sokat látott, sokat tapasztalt ezen ido alatt... Ezen tapasztalatok közt volt egy kevés jó, és sajnos nagyon sok rossz dolog... igazságtalanság, hazugság, álnokság, kapzsiság volt mindenfelé, amerre jártam... és persze mindemellett a halál mindenütt jelen volt... az is elkeseríto, hogy az emberek ölik egymást halomra, de ezt sajnos nem lehet kiirtani az emberi természetbol... viszont az emberre veszélyes szörnyhordákat már ki lehet, és ezért úgy döntöttem -habár nem voltam túl fiatal már akkor sem-, hogy maradék éltemet ezen a földön az ilyen hordák tizedelésének szentelem... itt Távolrévben hallottam errol a klánról, és a klán egyik kimagasló tehetségu tagjáról, Távolrév talán legnagyobb hadvezérérol... maga a klán is igen szimpatikus volt az elveivel, és az is csábított, hogy ettol a hadvezértol tanulhatom meg a seregek irányításának csínját-bínját... Így hát jelentkeztem ide, és nagy örömömre pozitív elbírálást kaptam, és azóta itt lehetek...
Ennyi volt a múlt... a jelenben meg... megfáradtam... sok csatát vívtam, jóval többet, mint kellett volna... a harcok kiszívták az eromet... már csak arra várok, hogy pihenhessek, hogy átadjam a helyem az utánam következoknek, kik minden bizonnyal nálam dicsoségesebb életet élnek majd...