Külső

Egy gyönyörû szempár figyel, amin ránézel. Megláthatod smaragd tekintetében a bájt, és a mindig ott rejtõzködõ kéjt is. Tekintetét fekete pillák teszik csak igazán igézõvé. Arca puha, és egészen halovány színû, ahogy ajkai is, hisz rózsás fényben csillognak. Haja dús, barna, kissé göndör tincsekkel omlik kecsesen ívelt vállára. Ha így haladsz lefelé a fürkészésben, láthatsz két kis domborulatot, melyeket a kéjsóvár férfiak hosszas percekig bámulhatnak, ám a nõk is kiknek csupán irigységük tartja fogva tekintetüket, és ezért nem bírnak szabadulni. Elérsz egy lapos, kissé izmos hasfalig, ahol még soha nem fogant gyermek. Lejjebb érkezel tekinteted liftjével, és két comb finom domborulata magasodik elõtted, amint azok másik szerint fokhagymagerezd popsiba kapcsolódnak, az elõbb említett felsõtesthez. Már réges-régen a szemed az elragadó lábszárat, és vádlit nézi, mikor mondókámmal odaérek. Látod amint a vádli lágyan, domborodik, és ahogy a kis lábujjak vidám játékkal vonják el figyelmed a talán érdekesebb, és erotikusabb testrészekrõl.
Ha már így végignéztél rajta kissé hanyag meztelenségén, elmesélem milyen ruhákat szokott hordani, bár lehet, hogy ez nem érdekelne annyira: ))
Még egy ruhát sem cipõt, sem más szépítkezésre használható dolgot nem vett magának, mindig csak kapta az ugyan olyan sóvárgó férfiaktól, mint akik Távolrév poros utcáinak macskakövét koptatják, de mindegyiket õ maga választotta, ki…természetesen a legdrágábbik költemények közül. Mindegyik halvány, kissé pasztellos színben pompázik. Elegánsak, és mégis kényelmesen-csábítóak. Alig mutatnak meg alakjából valamit, de sejtetni, nagyon is sokat tudnak; )) Anyagaik vékonyak, és puhák, nehogy kikezdjék bõrét. Van köztük néhány nadrág is melynek anyaguk általában bõr, de van mikor csak kellemesen puhának szõtt vászon. Vékony blúzok, és pamut felsõk tarkítják még ruhatárának sokaságát. Színskálájuk a kéktõl egészen a sárgáig nyúlnak el. Többségük ugyan lila, és kék, de a rózsaszínben, és a narancsban sincs hiány.
Most érkezzünk meg az intimebbnek mondható fehér-nemûkig. Kedvence a csipke, és annak minden ágazata, lehet az, nagy vagy egészen aprólékos kézimunka, neki csak a csábítás a fontos. Kebelemelõi fehérek, és pántjaik puhák, hogy vállát ne sértsék. Buggyijaik, vagy inkább már kis semmiségnek mondható alsónemûi egészen selymes tapintásúak, azok számára kik elérnek odáig. Mindegyiket gondosan tisztítgatja, fürdõolajjal, és nem mosószappannal.
Cipõk, amik nagyon fontosak még az életében. Mindegyiket úgy választotta ki, hogyha kell harcban is segítségére legyenek, de ha csak egy fogadóban táncra vágyna, akkor is kényelmesen lóbálhassa lábát. Sok csízmát tart a szekrényben, színük fekete, néhol a viseltesség miatt elég kopottas. És az elmaradhatatlan szandálok, melyek mindegyike finoman saját lábára szabtak a cipészmesterek. Kecsesen íveltek, ezért tökéletesen hozzásimulnak a talpához. Könnyû bennük a járás, és még a csábítást is segítik, mert a lábakat elõnyösen domborítja a lépések között.


Előtörténet

Egy bizonyos Apollonia volt édesanyja, ki a Holdfény Leányainak tiszteletreméltó, és mágiában jól beavatott fõboszorkányai közé tartozott. Egyszer úgy gondolta szerencsét próbál tudományával másutt is, nem emberi környezetben. Útja így egy Sötételf országba, Mondrigba vezetett. Néhány esztendeig, csak tanulta a nyelvet, és próbált beilleszkedni. A sok igyekezet közben elért egy nagyon befolyásos kis várost Hipkornt, ahova ugyan nem szívesen várták, mégis megtûrték. Anyja minden lépésére nagyon ügyelt, nehogy valami rossza kövessen el és egész addigi munkája, figyelme kárba vesszen. Még a fõúr, Mestis házának, kertjének gondozását is ellátta, csak, hogy fontosabbnak tartsák itt is, ahogy Távolrévben tartották. Az úr egyszer ünnepséget tartott a születésének napja miatt, és anyját is meghívta, majd ágyába invitálta, ahol is egy gyermek fogant, Apollina.
Születése nehéz órákat hozott az egész városra, hisz ettõl függött, hogy lesz-e törvényes utód vagy sem, és, hogy elkezdõdnek-e a viszályok a város jogos vezetéséért, avagy sem. Ám istenük nem volt jó kedvében így lányt hozott az anya a világra, kit az elfek nyelvén, vagyis Apollinának nevezett el istenük, Asdert, amint egy homokba írt rajzolatot láttak. Akit így neveztek attól mindenki tartott, hisz tudták mágikus erõ birtokosa. Sok évig nevelkedett a lány gondtalanul élve, és csak a családjával törõdve, a mágiáról még nem is hallva… ám k9özeledett az idõ mikor is anyjának fel kellett fednie nevének, és erejének titkát. Hogy ezt meggátolja, elküldte 152 éves korában Linát kalandozni, saját történetét elmesélve, hogy fedezzen fel kultúrákat és tanuljon nyelveket, jeleket írni, és harcolni, de a mágiáról, a hatalmáról soha nem tett említést. Így élve sok városban, sok nép vendégeként érte el Távolrévet, ahol már rátalált az igaz szerelemre… és el is veszítette az.