Előtörténet

Hogy hogy kerültem ide? *teszi fel a cseppet sem költoi kérdést ajkain halovány mosollyal, majd sóhajt egyet.*
Régen egy másik klánnál szolgáltam, szintén fejvadászként, csak egy baj volt.. nem voltak megbízások. Talán épp ezért váltottam életmódot és lett a csendes szoke lányból balhés és kötözködo. Muszáj volt, kényszerként éltem meg hogy ölhessek, azt tehessem amit szeretek, hogy bizonyíthassak, hogy belevigyorogjak az áldozat képébe mielott megölném... rosszul tettem.
A klánom ezek után sem látott el semmiféle feladattal, csak az életmódomat szólták meg, egyebet nem tettek.
Megelégeltem... elég volt. Távoztam is.. aztán, nagy meglepetésemre visszahívtak. Talán mert én voltam az egyetlen aki hírt adott, a többiek még arra sem voltak képesek hogy becsászkáljanak egyszer-egyszer a városba.
És ekkor jött Arhkon Tirendil és a levél. Többször is átolvastam, nem nagyon akartam elhinni hogy engem hívnak, hogy megtaláltak itt, hogy ez azt jelenti hogy megbízást is kapok, aktív és eseménydús életem lesz... nem tunodtem sokat, hálátlan voltam igaz, de otthagytam a régi klánt. Azt hiszem meg is történt ezek után aminek történnie kell... harag lett belole. De nem bántam meg. Nem volt mit vesztenem...
És itt vagyok, és elégedett vagyok, a Danestik ház passzol az életemhez, a társaimmal jól kijövök.. ami igen fontos mert persze hogy nem mindegy..
Több megbízás áll mögöttem, akciódús és jó csapatszelem, ami igaz rám nem mondható mégis együttmuködtem, van szobám, van életem, van munkám, vannak társak és ennél többre nem vágytam, nem vágyok és nem is fogok soha.
Sosem volt egy könnyu az életem, elég sok zurös dolgot éltem már át, és talán ez az elso hely ahol tudom hogy biztonságban vagyok, hogy állnak mögöttem, és ezzel egyszer sem élnék vissza, még az életem árán sem. Ha ennél több kell, sajnálom, nekem csak ennyi okom van, mégis ezek miatt vagyok itt mert nekem ennyi boven elég...