#22811 

Előtörténet

Egy távoli faluból származom. Édesanyám és az apám földmûvelésbõl éltek. Én voltam a második szülött a családban. És én voltam a családban az egyetlen, akinek volt egy félelmetes képessége...
A falunkban szokás volt, hogy minden újszülöttet megmutattak a Tanácsnak, és a falu varázslójának. A Tanács nem talált életre valónak,viszont a mágus hatalmas erõt érzett bennem...neki köszönhetem az életem.
Hogy mi a képességem? Röviden annyi, hogy a Tûz. A Tûz önmagában. Képes vagyok a semmibõl Tüzet gerjeszteni, és eloltani azt. De ahhoz hogy teljesen kiismerjem a képességem hatalmas árat fizettem...

Emlékszem, hét éves voltam, mikor az egyik tikkasztó nyáron egy démonokból álló horda rohant le a falut. Mivel a fiatalok mind a seregbe álltak katonának, szinte csak öregek és fiatalok voltak voltak a faluban. A támadóknak egyszerû volt a céljuk: pusztítani. Életemben elõször akkor használtam elõször a képességem. És utána nyolc évig titkoltam.

A démonok mindent felgyújtottak. Én próbáltam a tüzet lecsillapítani, de akkor még nem én használtam a képességem...az használt engem. Az egész falut felégettem, egy cseppnyi erõ sem maradt bennem. A harcosok tudták hogy nem tudom kordában tartani az erõmet, így hát kihasználták az alkalmat és megöltek mindenkit az én kivételemmel. Az képességem egy tûzgyûrût varázsolt a haldokló test köré...

Másnap arra ébredtem,hogy páncélos emberek állnak körülöttem és azt vizsgálják, hogy élek-e még. Egy-két nyögéssel próbáltam jelezni, hoyg nem haltam meg. Mint késõbb kiderült paplovagok egy csoportja talált rám. Õk vittek magukkal a templomukba, ahol megkezdték a kiképzésem. A képességemet próbáltam titkolni mert féltem, hogy kizárnának a rendbõl. Késõbb megismerkedtem egy olyan paplovaggal, akinek el mertem mondnai, hogy mi rejlik bennem. Megígérte, hogy nem mondja el senkinek amit tud. Elkezdõdött az igazi kiképzés.

Az, hogy megtanultam bánni a hideg acéllal a nyomába se ért a tûz szításának mûvészetével. Lassan megtanultam bánni az erõmmel, mestrem keze alatt. Most már én parancsoltam neki.

A paplovagot aki kiképzett, sajnos Thrillion földjére küldték, hogy ott hirdesse a hitünket. Õt Lord Beszynek hívták.
Beszy egy hónapja hazatért, de nagyon megöregedett. Azt mondta, hogy a záróvizsgám most következik.
Nem a tüzet kellett gyújtanom, hanem el kellett oltanom azt. Pár nap múlva erdõtûz kezdett tombolni a templomtól nem messze. a lovagok hiába igyekeztek, nem tudták eloltani a gyilkos energiát. Én beséltáltam az erdõbe, és megáltam ott ahol a legerõsebbnek éreztem a tüzet. Sikerült eloltanom, így az egyház megmenekült...

Beszy utána arra kért, hogy induljak el Thrillion földjére, és csatlakozzam ahhoz a klánhoz, aminek Õ is tagja volt. A Szikrázó Acél Mestereihez.

Megtaláltam Thrillion földjét, és a klánba is felvettek...Nem tudom még mit hoz a jövõ....