A búcsúm

Kocsma I.emelet(szerelmeseknek és a pihenni vágyóknak):

*férjem mellett (haryon) ébredek hosszú, mély álmomból... gyönyörû álom volt ez, távoli tájakon jártam álmomban, és te mindenhol ott voltál velem, otthon is voltunk, és messzi-messzi csodás országokban, amelyek még mind-mind ismeretlenek számomra... felébredek; nem tudom, mennyit aludhattam, de nagyon pihentnek érzem magam; felkelek, és az ablakhoz lépek, a hold világította tájat látom, mely messzire nyúlik a város határain is túl; a város fényei lágyan világítják meg a szemem elõtt elterülõ ismerõs tájat* Mennem kell! *suttogom halkan, hiszen érzem, ismét érzem, hogy itt az idõ,és most nem szeretnék itt lenni, amikor megtörténik... el kell mennem, messze, hogy senki se lásson, csak a természet, a környezet, amelyben élni fogok egy rövid ideig... gondolataimból ébredek, és máris gondolataimba esek vissza, hogy megtudjam, mit is kéne most tennem, majd ismét kinyitom szemem, az ágyadhoz lépek, egy csókot nyomok homlokodra, majd kilépek az ajtón, lesétálok a lépcsõn, végig a kocsmán, majd ki az utcára, és máris a Mistyk felé tartok*

Mistyk - Mágusok háza:

*lassan sétálok a ház felé... talán utoljára... de nem, mégsem ez az utolsó, hogy e házat látnám, tudom jól, hogy nem ez az... ahogy közelebb érek egy fehér valamit veszek észre, majd lassan a körvonalait is meglátom* Egy unikornis! *kiáltok, és szaladni kezdek az állat felé, hiszen jól tudom, hogy ez a hugomé... õ kapott a múltkor egy pár ilyen szépséget... odaérve egy kis cetlit veszek észre a nyeregtáskán, amelyen felismerem Peace írását* Hmmm... Hát, ez érdekes! *olvasom:* Tyllasnak... a neve Isilme Hát... ezek szerint az enyém! ((: Hurrá! *nagyon boldog vagyok, hiszen régen vágytam egy ilyen szép állatra... örömömben gyorsan el is szaladok a ház mögötti rétre, hogy szedjek egy nagy csokor illatos füvet, és az állat elé tegyem, majd megállok mellette, és nézem, ahogy eszik* Isilme... Gyönyörû név! *megsimogatom a buksiját, majd hagyom, hadd csemegézzen, és a ház ajtajához lépek...* Mistyk, te, a házak háza, Kapu, te ajtók ajtaja, nyílj meg elõttem, ki e házba érkezem! *mondom a szavakat, a jól ismert szavakat, hiszen magam zártam le velük az ajtót... belépek, körbe nézek a csarnokban, és örömmel látom, hogy itt-ott már felvillan egy-egy kristály fénye; a kápolnába sétálok, hátamon nagy zsákkal; az oltárhoz érve leveszem a táskát, letérdelek, és elmélyülten imádkozni kezdek*

*az imából lassan térek magamhoz, felállok és kibontom a nagy zsákot... sok-sok dolog van benne: fegyverek, páncélok, gyûrûk vegyesen* Ezt nektek hoztam mind! *szólok az istenekhez, majd kirakom mindet az oltárra, és ismét imádkozni kezdek... felajánlom ezeket mind értetek, e ház lakóiért... ez az én búcsúm*

*mikor befejezem a felajánlást, kilépek a kápolnából, és a szobám felé indulok... rég jártam itt, erre is ráférne egy takarítás... hát fogom magam, leülök az ágy szélére, és lustaságomra tekintettel inkább csak szellemi erõmet használva teszem csillogóvá a kis helyiséget*

*a takarítás befejeztével körülnézek, odasétálok a szekrényhez, és elõveszem legszebb ruhámat, díszesen öltözök ki, kedvenc palástomat öltöm magamra, és felcsatolom a hozzá illõ övemet... aztán fogok egy nagy táskát, és elkezdek csomagolni... nem sok mindent viszek magammal, csak egy pár ruhadarabot, és mégis sok mindent: az én kis családomat, a szívem mélyére zárva; amikor a táska elkészül, leteszem az ajtó mellé, és elhagyom a házat*

*a ház ajtajából még egyszer visszanézek... a házat nézem, behunyom a szemem, gondolataim messze járnak* Nem sokára visszatérek! *majd Isilmehez lépek, nyeregbe pattanok, és elvágtatok a városba, hogy bevásároljak az útra, és elbúcsúzzam az ismerõs helyektõl*

A Város utcái:

*egy lovas érkezik, hófehér unikornisán; egy lovas, ki régen járt erre, ünnepi ruhája messzirõl feltûnik, tiszta köpenye lobog a szélben... a ligethez vágtat, óvatosan kerülgetve az utcai tömeget*

Kis liget:

*hófehér unikornison érkezik a liget elé, de a bejárata elõtt megtorpan, leszáll az unikornisról, és besétál a kertbe; nem törõdik a bent lévõ sok-sok emberrel, most egy csendes, nyugodt helyre vágyik, ahol megpihenhet, és ahol egy kicsit elmerülhet gondolataiban a nagy út elõtt... a tópartra sétál, lovát egy fához köti, majd leül a tó partjára, szemeit behunyja, és pihen*

*a parton üldégelve sok minden az eszébe jut, sok régi szép emlék, ami mind ide köti, szereti ezt a helyet... sokáig ül itt, mélyen gondolataiba merülve, de aztán hirtelen felpattan, Isilmehez sétál, eloldozza, megpaskolja, éppen falatozó unikornisa nyakát, majd kivezeti a ligetbõl... mennie kell, muszáj; érzi, hogy ideje fogytán van, ereje is vele együtt fogy, mennie kell, hogy elbúcsúzzon még mindenkitõl, s hogy elinduljon hosszú útjára, majd nem sokára visszatérjen, frissen, és üdén, megfiatalodva*

Venator - Párbajhõsök és Trófeavadászok háza:

*a város felõl érkezem újonnan kapott hófehér unikornisom hátán, messzirõl hallhatóak Isilme patáinak dobbanásai; a ház elé érve megállok, leszállok a hátáról, és megkötöm a ház elõtti egyik fánál; szürke köpenyem a portól egészen bepirszkolódott, de a szél lengedezése talán megtisztítja e porszemektõl; belépek a házba, és boldogan kémlelek végig a sok-sok vitrinen, a szebbnél szebb trófeákon; majd saját vitrinemhez lépek, látom benne a régi trófeámat, amit sajnos nem sikerült jobbra cserélnem; kinyitom az ajtót, és elõveszem belõle megporosodott a Szarvas éji árny megporosodott fejét; nagyot fújok rá, amitõl egy jó adag por kerül a levegõbe, majd visszateszem a polcra, és bezárom annak ajtaját... még egy darabig állok a terem közepén, és nézegetem a trófeákat, egyesével csodálom meg minden társamét... gyönyörûek, társaim pedig végtelenül ügyesek... aztán befejezem a nézelõdést, és elhagyom a házat... elengededem Isilmet, súgok valamit a fülébe, hogy hadd menjen, szaladjon kedvére, míg én bejárom maradék utamat is, majd gyalog folytatom utamat a klán utcáin*

Goacidia - Védelmezõk háza:

*elérkezem ide is... nagyon régen jártam itt, ez a ház nagyon sokat változott azóta* Védelmezõk? *elgondolkodom ezen a szón.... szerencsére nálunk ritkán szorulnak az emberek védelemre, pedig én szívesen megvédenék bárkit, bármilyen veszélytõl; belépek, hogy egy kicsit körül nézzek, de üresen kongnak a ház falai, teljesen kihaltnak látszik; mégis jól esik ez a csend most nekem; két kicsiny szobát látok csupán, de nem lépek be egyikbe sem, csak állok az ajtó mellett, a falat támasztva, gondolatok cikáznak a fejemben, régi, elfeledett emlékek; pihenek most, gondolataim hagyom, hogy messzire kalandozzanak... majd felébredek, kinyitom a szememet, mégegyszer körbepillantok, majd kilépek az ajtón, és folytatom utamat*

Solitude - Hadvezérek háza:

*belépek a házba, és örömmel látom, hogy milyen sokan tartoznak ide, megállok az ajtó mellett, körbe nézek, pihenek itt is, és elgondolkodom azon a sok-sok ostromon, amit az elmúlt idõben nyertem meg... 357... hát, ez bizony elég sok, fõleg azért, mert nem ez volt legfõbb tevékenységem... aztán a seregemre, falvaimra gondolok, ami még mind megmaradt...
Sebzett minotaurusz (9. szint) 5320
Voodoozombi (14. szint) 0
Égett zombi (10. szint) 216
Lidérc (10. szint) 866
Fekete óriás (9. szint) 1696
Csillag-gyik (12. szint) 174
Gonosz párducember (7. szint) 3703
... ez maradt, és falvak? nézzük csak:
Faj Darab Kedvenc tárgy Kedvelt tulajdonságok Elküld
Sebzett minotaurusz falu 190 Trollok halála Erô 49 Észl 43
Voodoozombi falu 2 Sárkányok pikkelye Észl 70 Egs 72
Égett zombi falu 100 Sárkányok pikkelye Erô 52 Egs 45
Lidérc falu 32 Nomádok vértje Észl 47 Ügy 55
Fekete óriás falu 55 Viharmadár Erô 45 Egs 50
Csillag-gyik falu 13 Fák verejtéke Egs 61 Ügy 54
Gonosz párducember falu 132 Bizalmas Ügy 42 Erô 44
... õket gyûjtöttem; hát nem voltam én soha egy nagy hadvezér, de azért nagyon megszerettem õket.... miután mindezt végig gondoltam kilépek a házból*

Kocsma (Harcosok klubja):

*belépek az ajtón, és ebben pillanatban szemem könnyel tellik meg, az a sok szép pillanat, emlék jut eszembe, amit ebben az épületben töltöttem... nagyon szeretem ezt a helyet, és nagyon marasztal, hogy ne menjek, de nem tehetek mást... muszáj mennem, de nem tart soká, csak néhány nap talán, melyek éveknek tûnnek, és vissza is térek; ahogy az emlékek elöntik agyamat, úgy lassulok el, úgy gyengülök; csak állok a terem közepén, és nézem a szobát; eszembe juttok ti, kedves társaim, akikkel annyi minden történt itt... igen, ez az élet központja volt valaha, de falai lassan ismét porosodnak, de ezt most észre sem veszem, az én szemeim elõtt, kissé ködbe burkolózva, tisztán ragyog a ház, tele van emberekkel és zajjal... hirtelen magamhoz térek, valami megmozdult odakint, vagy talán csak a szél fúj; látom a termet, most önnön magában, valójában, de nem tudok vele mit kezdeni... ahogy az emlékek elhagynak elindulok az emeletre*

Kocsma I.emelet(szerelmeseknek és a pihenni vágyóknak):

*visszatérek a szobába, szemeim még mindig könnyben úsznak; melléd lépek, föléd hajolok, és megcsókollak; nagyon mélyen alszol, szép csendesen szuszogsz, nincs elég erõm felébreszteni, nem teszem meg; a füledhez hajolok, és belesuttogok: Szia Kedvesem! Szép álmokat kívánok neked! Pihend ki magad! Nekem most mennem kell, tudod, újra itt az idõ, nagyon várnak rám... De nem sokára visszatérek... Várj rám, kérlek! Nem vihetlek magammal, bár szívesen vinnélek, de ez az az út, ahova egyedül kell mennem. Egyedül a hegyek közé, hogy újjá éledve visszatérjek, nem sokára! Vigyázz helyettem is a többiekre, hogy õk is itt legyenek, amikor visszatérek! Most pedig megyek! Szia Kedvesem! *mágikusak ezek a szavak, melyek füledbe csak akkor hatolnak be, ha felébredsz, addig is ott lebegnek füled fölött... könnyeim arcodra potyognak, a szavak mögött is érezheted szomorúságomat... még egyszer megcsókollak, aztán elindulok; nem nézek hátra, kilépek az ajtón, sietve megyek le a lépcsõn, és már szinte futva lépek ki a kocsma ajtaján*

Mistyk - Mágusok háza:

*könnyeimmel küszködve érek vissza a házhoz, majd lelassítom lépteimet, megállok, kifújom magam, hogy aztán megnyugodva léphessek az ajtó elé, és mormolhassam el ismét a szavakat: Mistyk, te, a házak háza, Kapu, te ajtók ajtaja, nyílj meg elõttem, ki e házba érkezem! *majd könnyeim ismét elerednek, már nem tudom visszatartani õket, zokogva lépek be; és sietõs léptekkel megyek a szobámba; még egyszer megnézem a kristályomat, amely fényesen ragyog szobám ajtaja mellet; majd sietve lépek be a Tyllas feliratú ajtón; már nincs több erõm, mennem kell; felkapom a táskám, és futva hagyom el a szobát; de a ház ajtajában mégis megtorpanok, és visszalépek; papírost veszek elõ, és rájegyzem: Kedves házlakók! Nekem most mennem kell! Kérlek Ly, vedd át a ház vezetését, amíg vissza nem térek! A ház jelvényét megtalálod a szobámban! Kedves Mindannyian! Vigyázzatok magatokra, és áldozzatok minél többet az isteneknek! A mielõbbi viszontlátásra: Tyllas *befejezem az írást, és a papírt félbe hajtva tûzöm az ajtóra, a másik papír mellé... aztán kilépek, füttyentek egyet, aminek hatására néhány pillanaton belül megjelenik Isilme, ugyanolyan gyönyörûen, mint eddig; felpattanok a hátára, táskámat vállamra vetem, és ügetésben hagyom el a várost, hátra sem nézve, mert annyi erõm már nem maradt... a várost elhagyva a hegyek közé térek, hogy ott egy csendes forrás mellett megpihenve várjam a pillanatot, aminek hamarosan el kell jönnie*