80107

Thrillion Historica

" Gyilkos hosök, hos gyilkosok -Távolrév alvilágának neves személyiségei."

by Dirk Bowman

"Engedje meg a kedves olvasó, hogy a régi PM klán három 5 Prominens tagját bemutassam. Név szerint pedig Lawn Ywasen, Warlord, Juggernaught, Kulgar Scorpione és Bredan...

Kulgar Scorpionérol viszonylag keveset tudni, azt is csak másodlagos hírekbol és saját úti beszámolóiból...

"Régen történt...
Valamikor Távolrév elso klánjainak megalakulása idején élt egy kurta nemes. Noumar del Vialli, a nagy hatalmú D'Alencon hercegi család vazallusa, szerény birtokán. Nagyobb fia a Rory, kisebbik pedig, a Kulgar nevet kapta. A nagyobbik fiú hamar elkerült a háztól, míg a kisebbiket az öreg herceg, a késobb lázadásáról elhíresült Alexis apja maga mellé vette, hogy morníj-harackot, udvarmestert faragjon belole. Ámbár fáradozásai nagyrészt sikertelenek maradtak, hiszen az ifjú Kulgar hirtelen növésu, nagyszájú kamasz lett, és híján volt mind a kellemnek, mind az etikett finomságainak. Azért ennek is megvolt a maga haszna. A fiú kitanulta a köznemesi lovagi harcmodor minden csinyját-bínját, és mivel gyakran látogatta a kocsmákat is, hát nem kerülte el a piszkosabb harc trükkjeinek akceptálását sem. Boldog élete volt, és bár sokat kacérkodott a TRES-be való belépés gondolatával, végül is nem választott klánt magának.
Mígnem...

A forradalom a király ellen hirtelen tört ki, mint egy alattomos tuzhányó. Kulgar még fel sem pillantott, és a királyi gárda már vérdíjat, ha nem is túl jelentoset-tuzött ki a fejére. Az öreg herceg halála elott-szolgálatai elismeréseként-a San-fennsíkot adta a családnak, ahol a híres Miiwekh vére, a világ egyik legjobb borszoloje termett. Az ifjú D'Alencon herceg ekkor fontos megbízatást adott neki. Be kellett lépni a Properus Mortiumba, hogy figyelje oket és biztosítsa huségüket a harcok alatt. A szerencsétlen herceg nem tudta, hogy a vész a tenger felol fog érkezni.
És a Kalózvezér fogja a nyakukra hozni....

Az árulás, és a felkelés leverése után a megtorlás következett. Kulgar elhagyta Távolrévet, hosszú ideig a zhíl király zsoldjában állt, mint lovaskapitány. Zhílía bukása és a Karthan invázió dél felé szorította, ahol volt alkalma az elf Magas Tanács mágusaival együtt harcolni. És lerohanni Waterdeep kazamatáit. Ám kissé elszámolták magukat. A kazamatákban rejtezo entitások és a mágikus ütközetektol megébredo gonosz lebírta, mind a Mágusokat, mind Kulgar zhíl könnyu és nehézlovasait. Nem sokan élték túl, maga Kulgar ugyan kijutott, de nem egyedül. Magával hozott egy bukott szellemet, aki Alhazrednek, az Inkvizítornak mondta magát. Az o ösztönzésére megalapította a Spirit-kommandót (aki még emlékszik rá: Bredan, Vanez Blaine-tesók, stb..:P), és jó darabig rettegésben tartották Távolrév népét, amíg egyszer csapdába nem futottak maguk is. Kulgar sebesülten menekült és jó ideig a hegyek között rejtozött el. Egy hegyi törzsnél kitanulta a fejvadászélet fogásait, és ráakadt bátyjára, Roryra. Ám hamar kiderült, hogy a báty alaposan megváltozott. Kulgarral ellentétben, aki rühellte a mágiát, Rory képzett nekromanta és nigromanta lett. Ám a vér kötelékét nehéz eltépni, a két testvér szívvel-lélekkel egymás mellé állt. A súlyos sebétol haldokló Kulgar szellemét Rory egy egészséges fogoly testébe plántálta, és ez az "élet-hosszabbítás" már nagyon sokszor megtörtént. És minden testcserénél kissé gonoszabb ember lett a korábban nagyszájú, de jólelku fiúból. Hamarosan már, mint Kulgar Scorpione tért vissza a PM-be, és gyorsan beilleszkedett. Fedomunkaként Bredannal átvette a Késdobáló csaposi tisztét, a mélyben azonban o irányította a PM orvgyilkos és megtorló kommandóit, o koordinálta az egymástól eddig elszigetelt akciócsoportokat. Megismerte feleségét, Selanát, és hamarosan fiúk is született, az apjához hasonlóan kegyetlen, de kevésbé agresszív Selenor. Ám személyes ambíció és vezérének bizalma miatt a vezetováltásnál-mikor is a PM családi vállalkozássá alakult-ot is kirostálták. Szembekerült az akkori vezér akaratával, ugyanis míg a "hölgy" békét akart, amíg a PM megerosödik, ám Kulgar, aki látta már a véget, dicso elmúlást és fényes harcot kívánt a PM-nek nyughelyül... Nem pedig lassú szétrothadást. Mennie kellett hát.
Bár sok terv, ötlet fogalmazódott meg benne, egy súlyos vészhelyzet beárnyékolta szabadságát... megkezdodött Távolrév ostroma...
A harcokról nem ejtünk túl sok szót, elég annyi, hogy boségesen kivette részét az aratásból... amíg tehette... mert vészes felhok gyülekeztek Kulgar feje felett...

Az egyik kisisten, Jú-If,elhatározta, hogy végez vele... eloször csak halandó orvgyilkosok sokaságát küldte Kulgarra, ám ezt még szövetségesei és barátai segítségével túlélte. Aztán mágikus átkokkal és egyéb hátrányokkal súlytotta, szinte uzte a harcost az ostrom dúlta városban. És Kulgar visszaütött...elvakult gogjében és botor vakmeroségében úgy gondolta, méltó ellenfele lehet az isteneknek....rövid véres harcban elbukott, és a nemlétbe taszította Jú-If kicsinyes és szánalmas haragja...

Itt véget is érne Kulgar con Scorpione del Vialli dom San története, ám o nem volt sem hülye, sem ostoba... megtette a szükséges ellenlépéseket. Báttyja, a Roryból Rawashackká változott démon- és halottidézo segítségével eloször egy nyers klónt készített magának, amibe egy gyenge lidércet plántáltak segítségül. A lidérc nyakába pedig Alhazredet, az Inkvizítort ültették. A terv szerint a nyersklón öntudatra ébredése és Kulgar reinkarnációja ugyanabban a pillanatban létrejött volna, ám valami félresikerült. A visszatérés idopontja a lidérc halálának idopontjával esik egybe.

Addig is Wraith Rage, a "Lidércharag" kószál Távolrév utcáin, egy öreg harcos emlékeivel és saját közeli halálának tudatával. Ám ez a lidérc ölni akar...
Ezért jött ide..."