A harang... 

Valamikor egyszer régen még fiatal suhanc koromban emlékszem arra az emberre aki mindeenre megtanított.Mikor én még csak gyerek voltam ö már sokat látott harcos.Mindenre ö tanított.Oltalmába vett mikor gyenge voltam,terelgetett az uton mint egy bárányt.Valamikor régen nem tudhatom miért elvesztettem az emlékezetemet és csak egy harang maradt minden vagyonom,mikor magamhoz tértem ö volt az aki segíteni tudott rajtam.Ö nem multat hanem jövöt kinált.Tanítani kezdett.Nem holmi unalmas tudománnyal kezdte tömni a fejem, valami olyat mutatott amiről még halani sem hallottam.A Kylob világába vezetett be.Hosszú évekig nem értettem meg,hogy mi is amit tanulok.Sokmindenre gondoltam.Hatalom,erő,varázslat,de valahogy eggyik se volt.Évekkel késöbb értettem meg,hogy a kylob egyszerű tudás.A Kylob a szellem világ ismerete.És csak azok tanulhatják ki akik nem félnek a holtak hatalmától.Évekig tanultam és élveztem az öreg oltalmát.A neve Yahel,Yahel mester.Magas vékony ember volt hósszú szakálla majdnem a köldökéig ért.Haja már nem volt fején, a bör a betegségektől néhol barnán tetszelgett,egy öreg sétapálcával járt.Tekintete tiszteletet parancsolt.De ez az idő elmúlt.Az örreg már nagyonrégen magamra hagyott,azóta én a Kylob eggyik nagymestere lettem szabad átjárásom volt az élők és a holtak világa közti kapukon.Senki nem tudta mivel foglalkozom,rongyos ruhákban mutatkoztam,a pénzt melyhez hozzájutottam pedíg egyre csak gyüjtöttem, sokan bolondnak tartottak,mert néha napján késő éjjelenként az utcán magamban beszélgettem.Átlag ember nem láthatta,hogy akkor éppen kinek a szelleme lebegett körülöttem akit éppen magamhoz szolítottam.Évekig ment ez igy egyre idösebb lettem már nem tudtam a szellemeim nélkűl élni.Nem voltak barátaim csak a szellemek.Hatalmas vagyont gyüjtöttem össze mérhetetlenűl gazdag lettem,de a pénzzel nem tudtam mit kezdeni.Majdan eljött az a perc is,hogy megidéztem egy már már nállam is erösseb harcos szellemét aki vivni tanított.Tőle tanultam meg,hogy hogyan kell megvédeni magam.Az évtizedek alatt volt egy szellem aki egésszen a szivemhez nött,mindig velem volt soha nem haggyott cserben s már már több időt töltött az élök vidékein mellettem mint a saját birodalmában a holtak között.De egyszer elkezdett valami történni.A szellemeket nem tudtam megídézni,gyengének éreztem magam,erőm elhagyot nem mertem egyedűl az utcára lépni hiszen megszoktam,hogy kedvenc szellemem mindíg oltalmaz,de most ö is elhagyott.Nem értettem meg,hogy mi a baj még nem is sejtettem.Talán elhagyott az erőm vagy elfogyott.Eggyik este kétségbeesve probáltam megidézni kedvenc szellememet hátha segiteni tud.Magamhoz szolítottam.Halkan kezdtem mormolni az ösi Kylob nyelvén az igéket.De a hatás elmaradt majd percekkel késöbb egy alaktalan összemosodott alak jelent meg elöttem egy szellem aki nagyon gyenge volt.Még soha nem láttam ilyet,láttam a járásan,hogy fájdalmai vannak.De egy szellem nem érez semmit,legalábbis én ugy tudtam eddig.Lassan igéket kezdtem mormolni,hogy a szellem lényét erősitsem,de csak alig jártam sikerrel.Szinte eredmény nélkűl maradt probálkozásom,de részben egy picit felélénkűlt.Lassan közeledett felém jelleme vészjosló volt és tiszteletet parancsoló éreztem,hogy hatalmas ereje van.Ezt már csak abból is gondoltam,hogy nem szolítottam magamhóz és itt van az élők világában.Egyre közelebb jött mégistávolodni látszott.Én indultam el felé.Ahogy közelebb értem észrevettem,hogy mesteremmel állok szemben.Személyesen Yahel mester,féltem tudtam,hogyha ö elhaggya a szellemek világát akkor nagy baj van.Majd megszólalt.
Fiam eggy lecke még elmaradt.Figyelj rám nincs időm magyarázni meg kell értened
-Halgatom mester
-Ne szakits félbe nincs időm.Tudod a kylob nem minden az csek egy töredéke a mágiának,nem igazi varázslat hisz ha egy szellemet magadhoz szolítassz azt nem a holtak birodalmából teszed hanem Halrikonból.Halottakat csak a nekromaniták hivhatnak életre,de te nem.Tudod Halrikon egy köztes föld az élő és holt birodalma eggyaránt bár csak az arra jogosultak léphetnek be a kapuk valamelyikén.A halrikonból a szellemek be és ki járnak éredekes föld ez.A halott férj boldogan él még élő feleségével,a dühös szellem viszamegy az élők közé és megbosszulja saját halálát,még számtalan ilyen eset van,de most nem ezért jöttem.Másra kérnélek,lehet,hogy nem fogod érteni,de muszály lessz.Te a Kylob eggyik mestere vagy talán a Kylob földi helytartója.Tisztelenk hiszen erőd hatalmas,de most arra kérlek,hogy többet ne élj a hatalmaddal felejtsd el amit tanitottam neked.Élj emberként.
-De mester nekem a Kylob az életem semmi máshoz nemértek.Legalább mondja meg,hogy mitől fél.
-Nagy a baj.Mindenki akinek csak köze van a Kylobhoz most veszélyben van.A kylob mint már mondtam egy köztes világ,de van egy nagy hibája,hogy élő is megsebezheti a holtat.Pár héttel ezelőtt senki nem érti,hogyan egy hadúr sereget szervezett és bejutatta a kylobba.A szellemek tehetetlenek a felpáncélozott sereggel szemben.Többszáz ork jutott be a holtak birodalmába.A szellemekkel nem lehet végezni.De elöbb utobb ollyanyira legyengűlnek,hogy már a fizikai valóban nem tehetnek semmit csak keresztűl lebegnek mindenen.Hiába éled föl minden szellem miután vérét ontják mikor ujra magához tér megint megölik.A szellemek legyengűltek.A világ össze fog omlani a Kylob megsemmisűl az eggyensully felborúl és akkor már nincs menekvés.Mindenki aki a Kylobot használja annak részesévé vállik.És avval eggyütt pusztul is el.Nem hittem volna,hogy eljőn ez az idő,de most itt van.Neked még van eséllyed még ha most abbahagyod a Kylob használatát talán életben maradhatsz.A szellem lassan halványodni kezd majd szertefoszlik.Csak ott áltam tehetetlenűl nem értettem semmit és nem is tehettem semmit.A mester még soha nem tévedett és ha ö is fél akkor valóban nagy a baj.
Hosszú napok teltek el tétlenűl s a semmit tevés lassan már kibillentett az eggyensulyból.Nem tudtam mit tenni hirtelen kedvenc szellemem tároságára vágytam s mielőtt gondolkodni kezdtem volna magamhóz szólítottam.Rettenetes meglepetésben volt résszem hiszen azonnal megjelent s a szobámat elöntötte a halvány kék derengés amelly engem is magába ölelt.Még nem volt ilyenre példa,de beszélni kezdett.Egy szellem csak akkor beszélhet ha szolítják vagy engedélyt kap rá.
-Szolítottál uram,nem szabadott volna a mester megtíltotta vagy nem igy van.
Egésszen megszepentem a szellem fellépésén.
-Csak vágytam a békés társoságodra.Mit tudsz a Kylobról!
-A helyzet egyre romlík a szellemek nem tudnak elbulyni az orkok elől nem tehetűnk semmit.Mit is tehetnénk A holtak az élő ellen nemsokmindent tehetnek.Hirelen kedvenc szellemem öszerogyott nem értettem mi történik vele.Kezét a gyomrára tette s utána megnézi a tenyerét.Majd előrre döl s nem mozdúl többet,egy pillanat alatt szertefoszlik.Nem értettem mi történt vele.Majd szépen lassan megértettem a varázslatom annyira gyengére sikerűlt,hogy csak lénnye egy részét tudtam magamhoz hivní s másik lénye a Kylobban maradt,valószinűleg megöltek.Bünösnek éreztem magam,de nem tudok mit tenni.

Ujjab napok teltek el tétlenűl s végig csak azon gondolkoztam,hogy mit tehetnék,hogy megmenthetném meg öket,a kylobot,vagy talán magamat is.Majd amikor eszembe jutott kedvenc szellemem utólso pár szava megvilágosult elöttem minden,már tudtam mit kell tennem.,,Hisz a holtak az élök ellen nem tehetnek semmit”De én élek.Szerveznem kell egy csoportot harcosokból,meg kell álítsam a vérrontást Halrikonon belűl kell küzdenem.Ha más egy seregett jutatott be a Kylobba akkor én pár embert biztos be tudok jutatni.A legjobbakra lessz szükségem.Erre kell fordítsam minden eddigí össze gyüjtött vagyonom.Zsoldosokra van szükségem elhatároztam,hogy hat emberre van szükségem.Velem eggyütt hétre.Kell egy varázasló,két felderítő,egy harcos,egy csata monstrum és valaki aki ért a harchoz és bizom benne aki biztos nem hagy cserben.Minden városba hirdetéseket adtam fel,de csak a legjobbakra van szükségem,egy heti zsoldnak ötvenezer aranyat ajánlók fel ami igen jutányos.Cserébe teljes hüséget várok el minden emberemtől.Ezalatt az idő alatt míg várom a jelenkezőket rájöttem,hogy juthatunk be a kylobba.Nem is bonyolult csak pár ige és egy kis szellem eszencia.Nem lessz gond.Már csak várnom kell.A hirdetésben egy fogadót adtam meg cimnek ahova magam is beköltőztem.Kezdödhet a szortirozás.Mindenhonnan érkezett mindenféle csürhe,a napok csak teltek míg az időm egyre csak fogyni látszott,csak három nap elteltével jött meg az első két harcos akiket megfelelönek találtam.Két alacsony férfi lépett be a fógadóba.Engem kerestek a hátukon két hatalmas zsák volt,nem tudom mi volt benne.A férfi két kis japán volt.Gyorsak és mozgékonyak.Már hallottam róluk Chi és Dhin a felderítők,ahogy reméltem.Magamhoz intem öket.Mikor odaértek felállok és kezet nyujtok nekik.De ök ehelyett meghajoltak és bemutatkoztak.
A nevem Chi és a testvéem Dhin
-Tudom kik maguk.
-Szolgálatára lennék egy hétig a zsold fejében,ha az ur megelégszik tudásunkal.
-Természetesen megelégszem a tudásukkal már vártam önöket.
-És mi lenne a feladat?
Azt nem mondom még el,de szerintem bármi legyen az ötvenezer arany fejében érdemes még várni.
-Hát jó nekünk megfelel.Mikor kapjuk meg a pénzt.
-Idejében.Foglaltam önöknek szobát,a csapos elígazitja önöket.
-Köszönjük.
Igy lépett be az elit csapatba a két kis szamuráj.Orák multával az ajtó felöl hangos dübögés hallatszik.Az egéssz ház megremeg minden eggyes ujjab dübbenéssel.A sörök ugrálnak az asztalon.Az ajtó felől egyre hangosabb fulytatás hallatszik,majd egy mély hang szürödik be ami betőlti az egéssz belső teret.
-Én vagyok Dorgan és zso,zso zsodos vagyok.
Ki lehet az a szörnyeteg aki még beszélni se tud és a ház elől üvölt be nekem.De mit veszthetek kimegyek megnézni.Amint kilépek az ajtón az ajtó elött egy kissebb hegy emelkedik ki a földből lehet ugy öt méter magas és vagy két méter széles.Egy fajtájához képest is egy hihetetlen nagy barlangi troll áll velem szemben.Lehet,hogy tartanom kéne tölle,de nem félek.Az auráján látszik,hogy most éppen nyugodt.Kezében egy hatalmas mithrill bunkot tart amit a válán támaszt meg,agyarain kis mithrill kupakok vannak,szeme korom fekete,s feje teteje kopasz.Hát igen ahogy látom a csatamonstrum is megérkezett.Nincs kedvem hosszan tárgyalni vele,ezért gyors leszek.
-Üdvözlöm Dorgan az istálóban száljon meg.A többit majd megbeszéljük holnap.Jó éjszakát,
Egy szó nélkűl vonult félre.Szegény amilyen hatalmas olyan jámbor is,de nem tudom elképzelni mivan ha feldühitik.
Ujjab két nap telt el.A söpredék mindenhonnan érkezett,de nem volt köztük egy említésre méltó sem egésszen addig míg nem lépett be egy teljesen páncélozott lovag oldalán egy másfélkezes kardal.A páncélja csilogott a fényben nem tudom miből lehetett.De nem is ez számit az aurája kaotikus jóságot sugárzott,segiteni akart.Mellette egy bibor szinü köppenyben egy magas férfi ált.hosszú ösz haja volt kezében,egy varázsbotot tartott mellyen a magusok tanácsának szallaga diszelgett.Azonnal felém igyekeztek s elöttem áltak csak meg.A harcos lépett elörre,s illedelmesen kezet nyujtott.
-A nevem Sir Andel a Vandik paplovagok vezetője vagyok.Feladatom mindenben segíteni önt s védelmeznem kell a magusok tanácsa által kijelölt varázslót.
-Értem,de milyen cél vezette önöket,hogy segítségemre siessenek.
-A varázsló lépett előrre.Az egyház és a mágusok tanácsának is szembe kell néni a problémával.Ha a kylob megsemmisűl akkor az egéssz eggyensúlly felborúl.Mint tudjuk ha egy harcos meghal annak energiája nem véssz el csak átalakul.
-Igen,de ez hogy jön ide?
-Ha egy harcos meghal akkor a mágia erössebb lessz a változás miatt.Képzelje el ha elpusztul egy világ ami már maga az egéssz varázslat,milyen következményekkel járna.Nemcsak az eggyensúlly borulna fel hanem a rend is.A varázslók mind legyengülnének.Nem tehetnének semmit.A harcosok ereje pedig rohamosan nőne.S végűl a varázstudok könnyű prédaként szolgálnának minden lénnyel szemben.Ezt nem hagyhatjuk.Bizzon bennünk az érdek olly nemes,hogy én magam jöttem el a segitségére.A nevem Linur.Linur Főmágus.Ö pedig saját testöröm Andel.Sir Andel a paplovagok vezetője nem csak ereje hatalmas,de jólbánik a mágiával is.Bizzon bennünk nem kell a pénze,csak a rendet akarjuk helyre billenteni.
-De csak egy feltétellel.
-És mi lenne az?
-Hüséget esküsznek nekem s minden szavamat követik.
-Ön ne merjen egy fömágus köré határt roni.
-Akkor nem jut be a kylob-világába.
-Akkor kényszerítem.
-Próbálja meg.Elörre lépett a lovag,de nem nyult a fegyvere után.féltérdre ereszkedett s a szemembe nézett.hát legyen.Én Sir Andel megesküszöm,hogy legjobb tudásom szerint fogom önt szolgálni,de minden esetben Linur mágus védelmébe kelek.A varázsló csak bólintott.
-hát legyen.
Kifutottam az idöből ma este kell indulnunk.Ezekszerint csak hatan leszünk,de ez nem számit.Igyis elég gyors és kemény csapatot szedtem össze.Éjfél fele inultunk el az erdő méllye felé.Az eggyik kis réten akarom átlépni a kaput.Nem is attól félek,hogy mi van ha nem tudunk átlépni a kapun hanem ha igen.Nem lessz egyszerű feladat.De nincs más választásunk.A tisztáson Már mindenki ott volt,de valami érdkes dolog történt nem öten voltak.Hat ember várt rám.A hatodik nyomban elém lépett.Magas vékony ember volt egéssz testét egy fekete palást fedte melly alatt egy mithrill láncing huzoddott.A paláston runák huzodtak egésszen a nyakától az alsó szegéllyig.
-A nevem Evenstar a feladatom az ön védelme
-Valóban ne nevettese ki magát a világ legjobbjai vannak körülöttem,szerintem meg tudnak védeni.Még fegyvere sincs.
-Nincs fegyverre szükségem.Mint már említettem én csak önért vagyok felelős ha kell életemmel védem meg önt mindentől.
-És miért is tenné ezt?
-Egyszer régen Yahel mester megmentette az életem.Tartozom neki,most törlesztem a számlát.
-Hát jó legyen.Minden ugysikerűlt ahogy terveztem.Ez jó jel.Heten vagyunk és benne megbizhatok.
Mégis hányéves?És mihez ért?
-hmm hatszáznegyvenegy éves vagyok és a vámpirok vezetője.
A rét felé fordulva elmormoltam az igét.Az embereimet szellem eszenciával hintettem be s vártam,hogy mi fog történni.Mihelyt befejeztem az igét egy kisebb lyuk nyilt a földben.
Sikerült,pillanatok alatt léptünk át a kapun.


Ezalatt a kylob-világában.
-Mester jönnek!Mit tegyünk?
-Zárják be a barlang kapuit.
-A kaput ha bezárjuk nincs kiut és nem tarthat ki a végtelenségig.Menekülnünk kellene.
-Igy legalább időt nyerünk neki.Csak benne bizhatunk.
-Benne hísz miatta van minden.
-Nem teht róla lelke még ártatlan ha tud segíteni fog.
-De ha nem tud mi lessz velünk?
-Erre nincs válaszom.
-Mester én bizom önben kihirdetem a parancsát.És mégvalami Mester kiküldjünk egy embert,hogy figyelmeztesse?
-Felesleges neki kell megértenie.Nem segithetünk.A testi épségét Evenstar megóvja.
-És meg fogja érteni?Ha elmondaná neki valaki nem lenne egyszerübb?
-Nem neki kell szembenéznie a tényekkel!
-Értem mester.

Amint átléptünk a kapun egy kihalt világ fogadott bennünket.A földet felperzselték.A fáknak csak égett törzsei merednek az égfelé.Néhol egy döglött ork teteme hever elöttünk a földön.Nyomasztó kép.Minden emberem velem van eggyüt szörnyülködnek a világon.Csak most veszem észre.hogy a két kis felderitőn egy teljes páncélzat diszeleg.Fejükön a sisakból két kis toll ál ki.A sisak alól a bajszuk hosszan lóg ki.A melvértjükön a szent sárkány diszeleg.Kezükben egy-egy szamuráj kard van.Bármikor harcra késszek.A csapatban más változás nincs.Elöttünk egy város romjai huzodtak.Mögötünk pusztaság honól.Mellettünk egy felégetett erdő,mig másik oldalunkon egy hegy húzodott.Közös megbeszélés alapján a romok felé indultunk futva.Lassan beértünk a házak közé.Elöttünk a város föterén orkok tanyáztak.Talán egy tucatnyi.Mindenki fegyvert rántott.Már akinél volt.Én nem hoztam magammal sokmindent csak a harangom és egy scimtart.Éreztem,hogy az én dolgom nem feltétlenűl a harc lessz.Hanem a döntéshozatal.Az orkokra hatalmas hévvel rontottunk.Dorgan kettöt azonnal a másvilágra küldött bunkojának egy suhintásával.Sir Landel kemény csatát vivott két orkal,de igencsak könnyedén nyeste le elöbb eggyik elenfele karját majd az egyedül maradt orkot egy védtelen pillanatában kardélre hányta.Amint végzett a harcal tekintetét rögvest a varázslóra emelte s késszenált a harcra ha esetleg segitségre szorúlna.A mágus kezeit az égreemelve valamit halkan mormolni kezdett.Gyengéd szél támadt.szemei kéken derengeni kezdtek majd egéssz lényét beboritotta ez a halvány kék fény.Majd kezét két orkra szegezte.Mikot tekintetét rájuk forditotta egy pillanat alatt villámok csaptak ki a kezéből melyek cikázva halál pontossággal sulytottak le a két szerencsétlenre.A két kis szamuráj pillanatok alatt végeztek három darab orkal.Macska ügyességével táncoltak el a csapások elől majd amint a támadojuk testén rést hagyot azonnal végeztek velük.Én nem avatkoztam közbe, Evenstar nem mozdult mellölem.A csata lassan végetért.Minden féle veszteség nélkűl végeztünk egy tucat orkal.A házak felől halk neszezést hallottunk ahogy egy hur megpendült.Majd mégegy aztán mégeggy végűl hurok százait pendültek a távólban.Az eget ellepték a nyilvesszök. Egyenesen irányunkba száltak.Azonnal a falak mellé rendezödtünk probáltunk menekülni.De Dorgan tul lassú volt nem volt ideje elfutni.Egy nyilvessző furodott a melkasába,bár tulzottan nem Érzett belöle semmit.Haladt tovább a legközelebbi fedezék felé,de ujjab két nyilvessző furodott a testébe,küzdött az életéért futni kezdett ahogy birt.Ujjabb nyilveszök furodtak a testébe Térdre rogyott felüvöltött fájdalmában,megprobált felálni.A bunkojára támaszkodott de már nem volt menekvés,testét ellepték a nyilvesszök,majd összeesett.A házak mögül csatakiáltások hallatszottak fel.Mindenhonnan orkok kezdtek kiáramlani,nem tudtam mihez kezdjek.Elorditottam magam,Középre rendezödjünk,arra fele haladjunk amerröl bejöttünk.
A falak takarásából feltünt mindenki.Nem történt komollyabb sérülés csak szerencsétlen Dorgan-t sajnálom.Megindultunk arrafelé ahól betörtünk,csapdát álitottak pedig senki nem tudta,hogy jövünk a mesteren kivűl,de ez most nem számít.Valahonnan a távolból egy ütemes hang szólalt fel.Hangja tisztán csengett mint egy harang.Iszonyatos küzdelmet folytattunk a tulélésért.A két kis japán egymás hátát védve a mi hatunkat védte.Elöttük én áltam és a varázsló.A varázsló oldalát Sir Andel védte.Elöttem Evenstar ált.Mindenki fegyvert fogott és mint egy ék rohantunk kifelé a gyürüből.Mindenképpen ki kell jussunk valahogy rést kell üssünk.Ha teljesen bekerítenek vagy beszorítanak végünk.A varázsló egy igét kezdett mormolni.Nekem viszont furcsa érzésem támadt.Ugy éreztem,hogy a hang irányába kell menjek,nincs más eséllyem,s még mielött gondolkodni kezdtem volna döntöttem kiléptem az alakzatból és egyedűl kezdtem a hang irányában rohanni,olyan dolog történt amire nem is számitottam.Mind utánam indultak pedig saját életüket kellene menteniük.Ujra alakzatba rendezödtünk.Elértük az első orkokat innen nem lessz egyszerű.Elövöltöttem magam.Tarsd az alakzatot....Taaarsd.
Nem voltak túl jól képzettek igy igen gyorsan hullottak el körülöttünk,de rengetegen voltak megláttam a hang forrását.Egy idős férfi áll egyedűl a domb tetején, egyik kezében egy harangot tart mig másik kezében egy kis kalapáccsal azt kongatja.Az orkok rohamozni kezdtek minket.Meglepöttem a kis csapat elszántságán kiválloan helytáltak,de mégis baljos gondolataim támadtak ugyéreztem,hogy mind veszni fogunk.A csapat nem ált meg haladt elörre,az orkok már majdnem mind mögöttünk voltak és probáltak beérni minket azok akik meg elöttünk voltak pilanatok alatt holtan estek össze.Az a néhány ork aki beért minket nem tehettett semmit a két kis szamurájjal szemben.Majd még a lovag levágott két orkot és szabad lett az ut.Kitörtem az alakzatból és rohanni kezdtem,éreztem ha most újra bezárúl a kör végünk,hátranéztem de a többiek megértették mit akarok.Megáltak szemtől szembe harcra készültek feltartják öket amíg lehet,hogy szabad utam legyen a vezérig.Talán csak egy talán két ezer yard.Lélekszakadva rohantam elörre.A többieket elérték az orkok idönként vissza vissza tekintettem rájuk.Véres csatát vivtak,majd mint a madarak rebbentek szét egy pillnatra mig a varázsló minden erejével tüzlabdákat zuditott az alant levökre,s egy pillanat alatt rendezödtek újra alakzatba.De evvel is csak egy lélegzetvételnyi idöt nyertek csupán,s már ujra ott voltak az orkok.Fáradni kezdtek majd megtörtént a baj.Az egyik kis felderitő már ollyanyira fáradtnak bizonyult,hogy amikor háritotta az egyik ork hatalmas csapását fegyvere a földre hulott s a következő csapás végzetesnek bizonyult.Az ork hatalmas kalapácsával hatalmas ütést mért a fejére.A kis szamuráj csak egy halk puffanást hallott majd belülröl egy reccsenést érezte ahogy szétreped a koponyája,a száját elöntötte valami meleg édes folyadék,majd lelkére valami megfoghatatlan béke szált,s végül az örök sötétség.Testvére hatalmas hibát ejtett látva öccse halálát egy pilanatra a holtestre tekintett ennyi idő alatt vele szemben álló ork a kardját oldalába méllyesztette.Térdre esett de fájdalma elenyésző volt ahoz képest ahhoz amit a lelkében érzett.Majd valami hihetetlen erő lett urrá rajta egy pillanat alatt felált és örült üvöltéssel kaszabolni kezdte az orkokat,majd kapott még egy sebet,térdre rogyott, fegyverével még mindig,hadonászott bár már értelmetlenűl,Az eggyik ork közelebb lépett és baltájával bevitte a kegyelem döfést.
Hihetetlen sebeséggel rohantam felfelé a dombon,majd egy pilanatra hátranéztem amint halottam Dhin kétségbeesett üvöltésétt.Chi holtan feküdt a földön Dhin féltérden hadonászott a fegyverével,majd egy ork végzett vele.Evenstar és Sir Andel szorosan áltak a varázsló elött és minden erejükkel probáltak időt nyerni neki.Láthatólag hatalmas varázslatra készült.Egéssz teste kéken izzott teste körül vilámok cikáztak lassan elemelkedett a földröl körűlötte forgoszél támadt kezét szétárta,szeme kéken izott de pupillája már nem volt láthattó.Majd mély torok hangon üvölteni kezdett.A két bátor harcos félre libbent s várták,hogy mi fog történni.A varázsló tekintetét az orkokra szegezte s majd egéssz testéböll vilámok csaptak ki.Cél nélkül végeszakadhatatlanul ömlöttek a villámok az orkok tucatjával hullottak a földre akiket éphogy elért a cikázó fény üvöltve remegő testel estek össze.Majd a varázslat egyszerre vége szakadt s a mágus holtan esett a földre.Tul gyenge volt egy ilyen erős varázslathoz bár ezt ö is tudta.Választania kellett és ö döntött.

Miközben futottam a hátam mögül vakító fények törtek föl hátranéztem,de nem láttam semmit csak hatalmas fényáradatot és a középpontját,de nem volt több idöm nézni az eseményeket,futnom kellet tovább.
A lovag a holtest mellé lépett majd tekintetét Evenstarra emelte mindketten bolintottak.A holtest elé áltak s késszek voltak küzdeni mindhalálig.Én lassan felértem a domb tetejére,azonnal megláttam a férfit aki a harangot kongatta.Én voltam az csak már öszültem.A magas férfi a kezébe azt a harangot kongatta ami az én eggyetlen emlékem a multból.S láttam hogy a harang minden eggyes kondulásával egy halott lelkét szivja magába.Egycsapásra megértettem mindent.Ö én vagyok tudta,hogy jövök hisz egyszer ö is ezt tette,ezért álitotta a csapdát.A szellemek a harangban vannak ezért gyengűl a Kylob,ezért nem mert semmit mondani a mester.De egyszerre félelem lett urrá rajtam.Mi lessz ha végzek magammal meghalok énis,vagy ha megölöm magam enyi gonosz cselekedet után a saját lelkem küldöm az örök kárhozatba.Majd hirtelen rájöttem,hogy nem tehetek semmit véget kell vetnem az egéssznek.S saját magamra támadtam.

A Harcos keményen küzdött,de páncélja már darabokban logott rajta testét mindenhól véres sebek fedték kardját már alig birta tartani minden eggyes támadással egy ujjab sebet szerzett majd egy ovatlan pillanatban végzetes találatot kapott.Az eggyik ork kétkezes harci kalapácsával oldalba találta a lovagot aki ettöl azonnal a földre esett,páncélja ketté repedt melkasán Evenstar megprobált elé álni,de az utját álták s mielött bevitték volna az utolsó csapást megszolalt a lovag.
-Fuss segits neki szüksége lessz rád.Majd az egyik ork levágta a fejét hatalmas pörölyével.Evenstar azonnal hátra ugrott megfordult s a domb felé kezdett futni.
Én azonnal elörántottam a kardomat s megtámadtam vele a férfit aki a harangot tartotta.Nem védekezett talán megértette,hogy amit tett értelmetlen,Leszurtam minden érzés nélkül.Öszesett,de még mielött meghalt volna kivettem a kezéből a kalapácsot,s saját harangomat megkondítottam,lelkét sajét harangomba zártam igy kicsit megnyugodtam hisz lelkem örök békében nyugodhat a harang méllyén.Majd valami megfoghatatlan csönd lett urrá a vidéken,de nem volt idö ezt élvezni.A szelemeket ki kell szabaditsam a harangból,ennek csak egy módja lehet.Viszájára fogom nem,jobb hanem balkézzel kell kongatnom a harangot.A halott test kezéből kiemeltem a harangot és kongatni kezdtem.A harang belsejéből százával kezdtek ömleni a szellemek.A szelemek dühödten indultak meg az amugyis gyenge ork sereg felé akik ezt látván futásra kényszerültek.A szelemek a halott orkok fegyvereit ragadták magukhoz és a menekülő csürhe után eredtek.De ez engem már nem érdekelt csak kongattam a harangot megállás nélkűl.A harang elkezdett felizzani égette a kezemet el akartam dobni,de nem tehettem amig a harang belsejében szellemek lakoznak nem.Égette a kezemet az egéssz testemet mardosta a fájdalom,de nem hagyhattam abba a harang egyre gyorsabban,de még mindig ütemesen kongott.Az eszemet már teljesen elvesztettem a fájdalomtól.Már csak egy valami maradt a fejemben.A harang mélly kongásának hangja.Majd talán az utolsó ütésnél felrobbant,az izzó darabok az arcomba csapodtak az egéssz arcomat szenessé égették,a szemeim kifolytak testemet mardósta az örült fájdalom.Tehetetlenűl feküdtem a földőn.Lassan közeledni éreztem Yahel mester hatalmas erejét,s egy perc mulva magamon éreztem kérges kezének simitását is.
-Fiam sikerűlt megmentetted a szellemvilágot,de most vissza kell menned
-Mester nem akarok igy élni ez nem élet.Vakon járjak az utcákon?
-Nem gyermekem itt áll melleted Linur is ha bár csak a szeleme annyi ereje még maradt,hogy elengedjen egy utolsó varázslatot.Tettedért cserébe jutalmad az lessz,hogy visszmehetsz fiatalkori önmagad testébe és a fennáló idő alatt mégtöbbet tanulhatsz.
Többre nem emlékszem.Saját testemben tértem magamhoz.Egy erdőben voltam,de kimondottan jóerőben voltam.Egéssz fiatal vagyok talán ha husz éves lehetek,de ez nem számit mindenre emlékszem.Hosszan áltam mozdulatlanul azon merengve,hogy most mihez kezdjek az elöttem áló idövel,de nem jutottam semmire.

Hátulról egy puffanást halottam,az egéssz tarkomba fájdalom nyilalt.A földre estem elvesztettem az eszméletem.

Lassan felnyitom a szemeim a fejem nagyon fáj,felettem egy öreg öszszakálú ember áll.
-Ki maga?
-A nevem Yahel mester!
-Mi ez a nyakamban?egy harang?ez az enyém???
-Igen ez a tiéd vigyázz rá egyszer még szükséged lehet rá.
-De ki vagyok én......

Évekkel később mikor a mester tanított valami érdekes dolog történt...Leejtettem a haranot és az egy arany érmén megkondult.AA harang villant eggyett s a hang elmúlásával egy szellem libbent ki belőle...Fekete köppeny volt rajta,ami fedte a szemeit.Egéssz fiatal volt.Megílyedtem,hogy most mi lessz,de nem történt semmi,egy pillanat alatt eltünt.A mesternek nem szóltam róla.Hísz nem történt semmi baj.


S a kör bezárult...